Az 1. rúgás november 18 

Torinóban a Re Umberto sugárúton egy padon D'Azeglio Liceumi fiatal diákok egy csoportja késztetést érzett, hogy valamit csináljon. Elhatározták, hogy létrehoznak egy sport egyesületet, ahol a labdarúgást lehet játszani, azt a sportot amit Nagy-Britanniában találtak ki, de Európában is gyorsan fejlődik.
Így kezdődött a történet - (először Augusta Tourinorumnak nevezték el a csapatot) és megalakították a Juventus F. C. - csak úgy szórakozásnak.
A klub az első elnök Enrico Canfari vezetésével, tapasztaltabb és szervezettebb csapatok ellen játszott a városban. Azonban 1905 -ben a Juventus megnyerte az első bajnoki címét, nagy csatában a Genoa és a Milán előtt.
A Juventus FC első otthonául a D'Ami teret választott ami, azóta is használatban van. 
A Juventus alapítói néhány évig rózsaszínű mezt viseltek - ugyanolyat, amelyeket 1900-ban a kezdetekor is hordtak. 1903 -ban váltottak a zebra-csíkos mezre, miután egy rossz szállítmányt küldtek Angliából, ahol a mezek készültek. A javuló eredmények ellenére, a Juventus az első Világháború kitöréséig olyan erősebb csapatok árnyékában volt mint a Provercelli és a Casale. A háború után tovább fejlődött a csapat. A kapus Giacone és a két hátvéd Novo és Bruno elöször kerültek be a válogatottba. Az elnök a költő Corrado Corradini volt, aki megírta a csapat indulóját, ami fennmaradt a '60-as évekig.


Első sikerek

1923 -ban a világ egyik legjobb kapusa Giampero Combi debütált a csapatban. A FIAT alapítójának fiát Edoardo Agnellit választották elnökké.
A növekvő szurkolótábor miatt a csapat egy nagyobb stadionba költözött a Marsiglia útra.
Jenő Károly az első igazi edző és a bal-összekötő Hirzer Magyarországról érkeztek, hogy kiegészítsék a Combi, Rosetta, Munerati, Bigatto és Grabbi tehetségét. Az 1925-26 -os idényben a Juventus megnyerte második bajnoki címét. Ebben a dicsőséges időszakban a Juventus öt bajnokságot nyert. Az edző Carlo Carcano meg tudott szerezni olyan sztárokat mint Orsi, Caligaris, Monti, Cesarini, Varglien, Bertolini, Ferrari és Borel.
A Juve nem csak öt bajnokságot nyert 1930. és 1935. között, de az olasz válogatott 1934 -ben megnyerte a Világbajnokságot is. Ebben az időben szerezte a csapat első tapasztalatait nemzetközi szintéren. Indultak az Európa Kupában (ma Bajnokok Ligája), ahol négyszer elődöntőt játszottak. 1933 -ban a csapat új stadiónba költözött amit az Egyetemi Világjátékokra építettek és itt játszottak 1990-ig.


A legendás szakasz

1947-ben Giovanni Agnelli lett a Juventus FC elnöke. Ebből az időszakban Carlo Parolo és a két Danes, John Hansen és Praest voltak a legelismertebb játékosok. Azonban a csapat hőse, a pályára lépések (444) és a lőtt gólok (177) csúcstartója Giampiero Boniperti volt. A Juventus két olasz bajnokságot nyert, 1950-ben és 1952-ben. 1955-ben Umberto Agnelli vette át az elnökséget a bátyjától Giovannitól. Omar Sivori és John Charles plusz teljesítményével a Juve megnyerte az 1958-as, az 1960-as és az 1961-es bajnokságot. Ekkor vezették be azt a szabályt, hogy amelyik csapat 10 bajnoki címet nyert, az jogosult egy csillag viselésére.


A siker évei

1967 - Vittore Catella elnöksége alatt - szintén egy sikeres bajnokság volt . Egy hosszú, sikeres időszak kezdődött Giampiero Boniperti elnökké választásával 1971-ben. Az 1972 - 1986 közötti 15 évben a Juve 9 bajnokságot nyert és megízlelte a győzelem ízét mind az európai mind a nemzetközi tornákon. Vycpalek, Parola Giampiero Boniperti voltak az edzők, míg a pályán olyan nagyságok jellemezték, mint Zoff, Scirea, Tardelli, Cabrini, Causio, Rosa, Gentile, Furino, Anastasi és Roberto Bettega, aki ma a klub elnökhelyettese. Az olasz játékosokat a legjobb külföldiekkel, mint Michel Platini egészítették ki, akik két olasz bajnokságot, két európai kupát, egy nemzetközi kupát, három a legjobb góllövőnek kiírt díjat és három Arany Labdát nyertek öt év alatt. 1990-ben és 1993-ban a Juve nyerte az UEFA Kupát és az Olasz Kupát (a mai elnökkel Vittorio Chiusanoval és Dino Zoffal). 1994-ben egy új menedzser csoport, gúnynevükön a triádok vették át a Juve irányítását. E csoport tagjai Luciano Moggi, A. Giraudo és Roberto Bettega. Ők alkalmazták Marcello Lippi edzőt, aki a működése első évében az első bajnoki győzelemre vezette a csapatot az utóbbi kilenc évben. Az 1994-95-ös idényben a csapat megnyerte az Olasz Kupát, de az UEFA Kupa döntőjében vereséget szenvedett. A Juventus a BEK-t csak egyszer nyerte meg a története során, a Heysel stadionbeli tragikus éjszakán a Liverpool ellen. Az idény utolsó mérkőzését a Juve Rómában játszotta az Ajax ellen az Európa Kupáért. Az izgalmas meccs 1-1-es döntetlennel végződött a rendes játékidőben. Peruzzi, Ferrara, Pessotto, Padovano és Jugovic berúgott büntetői minden Juve-hívot az eksztázisba emeltek. A következő évben a Juve nyerte az Interkontinentális Kupát Tokióban (Del Piero góljával), az Európai Szuperkupát a Paris Saint Germain ellen, és megnyerték a 24. "Scudettojukat" (olasz bajnoki címüket) is. Sajnos a BEK-döntőben vesztettek a Borussia Dortmund ellen, de Lippi akkor távozott a klubtól, amikor a klub megnyerte a Szuperkupát és a 25. olasz bajnokságot.